Azúrkék ég, pálmafák, kristálytiszta tenger  a Karib-tengeren járunk, a XVIII. század elején. Jack Sparrow a térség egyik hírhedt kalózkapitánya, jó svádával és tisztes üzletmenettel. Aranyéletének azonban vége, amikor a gonosz Barbarossa ellopja hajóját, a Fekete Gyöngyöt, és Port Royalból elrabolja a kormányzó szépséges lányát, Elizabeth-et. Jack a leány gyermekkori pajtásával, Will Turnerrel a brit flotta leggyorsabb hajóján, az Interceptoron Barbarossa után ered, hogy kiszabadítsa Elizabeth-et, és visszaszerezze a Fekete Gyöngyöt. Nyomukban dagadó vitorlákkal ott hajózik Elizabeth jegyese, a jóképű, ambíciózus Norrington sorhajókapitány a brit haditengerészet másik büszkeségén, a Dauntlessen.
Will nem tudja, hogy Barbarossa kapitányon és legénységén átok ül: egy titokzatos kincs megdézsmálása miatt élő halottként kell járniuk a tengereket mindaddig, amíg a kincs utolsó darabját is vissza nem szállítják a helyére. És nem sejti azt sem, hogy Elizabeth elrablása összefüggésben áll azzal a különös medállal, amelyet évekkel ezelőtt ő adott a lánynak.
Az Interceptor és a Dauntless a rejtelmes Isla de Muertáig követi Barbarossá. Itt aztán összecsapnak a kardok, és egy végső, nagy küzdelemben eldől, kié lesz a rablott kincs, a hajó, valamint Elizabeth keze – és hogy megtörik-e végre a Fekete Gyöngy átka?
A Karib-tenger kalózai : A Fekete Gyöngy átka alapötletét a Disney-park egyik közkedvelt látványossága adta, amely a karib-tengeri kalózok életét mutatja be a látogatók számára. A Disney Stúdió vezetői jól tudták, hogy egy ilyen látványos és romantikus történet filmre vitelére az egész szakmában csak egy ember képes: a legendás producer, Jerry Bruckheimer. És Bruckheimer, aki mindig is szerelmese volt a kalózfilmeknek, és régóta szerette volna letenni a névjegyét ebben a műfajban, túlontúl nagynak érezte a kihívást ahhoz, hogy nemet mondjon.
Bruckheimer forgatókönyvírónak a Shrek két szerzőjét, Ted Elliotot és Terry Rossiót nyerte meg, akik azzal az javaslattal álltak elő, hogy a hagyományos kalóztörténetet természetfeletti elemekkel kellene izgalmasabbá tenni. Brucheimer lelkesen fogadta az ötletet, a két forgatókönyvíró pedig vadul nekilátott a vázlat kidolgozásának. Még javában dolgoztak a könyvön, amikor Bruckheimer már nekifogott összeállítani a stábot. Rendezőnek Gore Verbinskit, A kör és A mexikói rendezőjét szemelte ki. „Gore egyéni stílussal és rendkívül nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik, továbbá ragyogó a humora – mondja Bruckheimer. – Nem kellett túl sokat kapacitálni, az első találkozásunkkor rábólintott a felkérésre.”
„Imádom a kalózokat. A kalózkodás számomra nem annyira a rablásról, mint inkább a zabolátlan szabadságvágyról szól – magyarázza Verbinksi. – Abban a korban, amikor a kalózok éltek, kegyetlen törvények uralkodtak, egy szelet kenyér ellopásáért fellógatták az embert. Aki alacsony sorból származott, és boldogulni akart, kénytelen volt áthágni a szabályokat.”
A rendező megvolt, következhetett a szereposztás. A Bruckheimer-filmek híresek arról, hogy mindig elképesztő sztárparádéval kényeztetik a közönséget. Nem kivétel ez alól A Karib-tenger kalózai nem. „Álomcsapat jött össze – mondja Verbinski. – Ritkán adatik meg rendezőnek, hogy ennyi kiválósággal dolgozzon.”
„A néző imádja a sztárokat, de legfőképp azt szereti, ha kedvenceit szokatlan szerepkörben látja viszont – magyarázza Bruckheimer. – A főszerepre olyasvalakit kerestünk, akit senki sem várna egy Disney-filmben. A választásunk Johnny Deppre esett. Aki ismeri őt, tudja, hogy nem könnyű becserkészni. Sztárgázsival nem lehet levenni a lábáról, csak olyan munkát vállal el, ami művészileg is kielégíti. Ezúttal személyes okok is közrejátszhattak abban, hogy igen mondott a felkérésre: a gyerekeit akarta meglepni ezzel az alakítással.”
A srácok biztos élvezni fogják apuka alakítását, bár Sparrow kapitány távolról sem az a típus, akit példaképül lehetne állítani a gyerekek elé. „Jack alapjában véve egy széltoló – mondja Verbinski. – Kemény fickó, de ha nem muszáj, nem harcol, inkább a csavaros eszét használja.”
„Jack mindig a talpára esik, és sohasem adja fel – elemzi a figurát Depp. – Egyetlen szerelme a hajója, amely a szabadságot szimbolizálja számára: az egész történet során nem akar mást, mint visszaszerezni azt. Közben persze elkövet tisztességtelen dolgokat, de igazából csak egy valami érdekli: bármi áron visszaszerezni a Fekete Gyöngyöt.”
Depp hatalmas ambícióval látott neki a szerep kidolgozásának. Teljesen újszerű figurát akart létrehozni, és megalkotásához a Rolling Stones legendás gitárosát, Keith Richardot használta modellként. „Minden kornak megvannak a maga rockcsillaga. A XVII-XVIII. századé a kalózok voltak” – magyarázza.
Sparrow kapitány nagy ellenfelét, a velejéig gonosz Barbarossát az Oscar-díjas Geoffrey Rush alakítja. „Olyan színészt kerestünk, aki méltó párja és ellenpontja Deppnek – magyarázza Bruckheimer. – Rush zseniális művész, és az ördögi figurákat különösen nagy fantáziával kelti életre.”
Rush ugyanolyan alapossággal látott készült a szerepre, mint Depp. Bonyolult karakterrajzot készített az elátkozott kapitányról, és egészen a gyerekkoráig visszamenőleg kidolgozta az élettörténetét. Rush és Depp mániákus igényessége a forgatáson is megmutatkozott: a felvételek között folyamatosan a két forgatókönyvírót nyúzták (akik a Bruckheimer-filmek hagyományainak megfelelően végig jelen voltak a forgatáson), és jeleneteiket csiszolgatták velük.
„Geoffrey teljesen kiszámíthatatlan – beszél partneréről Depp. – Mindig változtat valamit a jeleneten, imádja kizökkenteni és új ötletekkel zavarba hozni a partnerét; egyszóval szakasztott olyan, mint én.”
Will Turner, a jóképű ifjú kovács szerepére Bruckheimer A Gyűrűk Ura Legolasát, Orlando Bloomot kérte fel, akinek képességeiről korábbi közös filmjükben, A Sólyom végveszélyben című produkcióban már meggyőződhetett. „Óriási szerencsével még azelőtt sikerült megszereznem, hogy kitört volta körülötte ez A Gyűrűk Ura-hisztéria” – mondja Bruckheimer.
„Orlando egy naiv, tisztességes fiatalember formál meg, aki váratlanul egy életveszélyes kaland kellős közepébe csöppen, de megállja a helyét, és a történet végére igazi férfivá érik. Az egész filmben övé a legnehezebb szerep” – dicséri ifjú kollégáját Depp.
„Jack Sparrow, a dörzsölt kalóz és Will Turner, a talpig becsületes ifjú kapcsolata tele van feszültséggel – elemzi a két figurát Bruckheimer. – Will apa nélkül nőtt fel, azok a tengerésztisztek a példaképei, akiket Port Royalban maga körül látott. De Sparrow mellett megtanulja, hogy az ostoba társadalmi szabályokat igenis át kell hágni.”
Will szerelmét, Elizabeth Swannt a 18 esztendős angol Keira Knightley alakítja, akit korábban a Baljós árnyak és a Csavard be, mint Beckam című filmekben láthattunk. Knightley legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy nem kellett ugyanolyan vívótréningen átesnie, mint nagynevű színésztársainak. „Verekszem a filmben gyertyatartóval, rúddal, még ágytállal is, csak épp karddal nem. De Jerry és Gore megígérte, hogy a következő filmünkben írnak nekem egy vívójelenetet.”
Elizabeth atyját, Swann kormányzót a nagyszerű angol színész, Jonathan Pryce formálja meg, Norrington sorhajóhadnagyot pedig, akihez Swann mindenáron hozzá akarja kényszeríteni a lányát, az ugyancsak angol Jack Davenport kelti életre. „Elizabeth apja nem gonosz, csak úgy véli, hogy az alacsony származású Will Turner nem méltó a lánya kezére – magyarázza Verbinski. – Jonathan Pryce nagyszerűen oldotta meg a szerepet: az ő Watherby Swannja nem egyszerűen egy arrogáns angol főtiszt, hanem egy aggódó apa, aki a legjobbat akarja a lányának.
A jóképű, törekvő Norrington alakítójáról, Jack Davenportról így vélekedik Verbinski: „Jack igazi karakterszínész, aki kiválóan ért hozzá, hogy humoros elemeket keverjen a játékába.”. Míg Keira Knightley a kardot, Davenport a látványos kalózruhákat irigyelte színésztársaitól „Elnéztem Johnnyt a színes fejkendőjével és a rasta hajfürtjeivel, és majd megszakadt a szívem. Én úgy néztem ki a jelmezemben, mint egy fagylalt.”
A főszereplőket tömérdek színes figura veszi körül a filmben. Különösen Barbarossa kalózai mulatságosak, akiket a kapitány a világ különböző részein kikötői kocsmák mélyéről szedett össze. Válogatásukra a producer és a rendező is különös gondot fordított, és a vidám kompánia a forgatási idő alatt és után is megszámlálhatatlan órát töltött együtt. „Őrült társaság volt, a karibi forgatáson külön szárnyban laktak, és a valóságban is úgy éltek, mint a kalózok” – emlékezik Rush.
A színészeken kívül fontos szerep jutott a filmben néhány állatnak. Barbarossa hűséges majmát két cabochon majom alakította, egy hím és egy nőstény: kedves kis hófehér pofácskájukat növényi festékkel színezték sötétre, hogy démonibban hasson. Rush külön kiképzést kapott, hogy megfelelően tudjon bánni a majmokkal.
Minden kalózfilm nélkülözhetetlen kelléke a vállon ülő papagáj: őt három madár játszotta, az első ücsörgött, a második beszélt, a harmadik pedig röpdösött. Az üldögélős madár olyan étvágygerjesztőnek találta az őt hurcoló színész, David Bailie fülét, hogy folyamatosan és nagy élvezettel csipegette a forgatáson.
A stáb már épp indulni készült a karibi forgatásra, amikor kiderült, hogy a szigeteken súlyos fertőző betegség tizedeli a madárállományt, és tilos bevinni papagájokat. A produkció egyik állatszelidítője ekkor nagy sietve a helyszínre utazott, és felhajtott egy maradat, amely színben, mintázatban hasonlított a korábbi papagájokra. Az állatok bizalmatlanságának legyőzéséhez azonban idő kell: az idomár úgy igyekezett felgyorsítani a folyamatot, hogy éjjel-nappal a kezén, vállán hurcolta a madarat, és folyamatosan beszélt hozzá. A módszer bevált: a papagáj nagyszerűen helyt ült a karibi forgatások